Elugrani a szomszédokhoz Bélára az egyik kedvenc környékbeli túránk, mert van itt minden IS. Ott van ugye a kastély, ami egy világhírű látnivaló. A kastélyban és a birtokán akár egész napot el lehet tölteni, amit szoktunk is: lehet itt piknikezni, állatokat simogatni, sétálni, órákat eltölteni a játszótéren vagy a kávézóban, világhírű borokat és gourmet ételeket kóstolgatva, vagy a szállodában gyönyörködni. De Béla nem a világ vége, hanem inkább csak egy nagyon elegáns kapuja egy pókhálószerűen átszőtt biciklizni és túrázni alkalmas (és érdemes!) útvonalhálózatnak.
Szép nap volt, semmi sem tartott vissza attól, hogy felüljek a bringámra és nekivágjak egy ilyen túrának. Első megállóm a muzslai hegyről, miután felszenvedtem magam a bélai dombra, pont a Kastély volt. Ide éhgyomorral érkeztem, hogy majd itt megreggelizek, de a kávézó még sokáig zárva lett volna (érdemes előre megnézni a nyitvatartást, ugye...), nem bírtam volna kivárni. Szeretek idejárni, nem csak hogy a felszolgállás mindig makulátlan, pedig sosem vagyok a kastély légkörébe illő látvány, szétizzadva (az a fránya domb mindig kitesz rajtam...), biciklis tyeplákiban, sisaktól lenyalt hajjal, de az étel/ital is nagyon finom, és egy ötcsillagos környezetben töltöm az időt, elfogadható áron.
Picit csalódottan továbbhajtottam, ale Jednota to vzsdi isztyí 🙂 , megvettem a reggelit, picit tekertem Béla rendezett, virágos utcáin, majd elhagytam a falut Máriaudvar fele. Itt várt rám két halastó, ahol találtam egy szép teraszt, és a tulajdonos engedélyével megreggeliztem, a tájban gyönyörködve.
Itt azért megnéztem a térkép alkalmazást, mert bizony ezen a ponton kezd rendesen bonyolódni az út, de ha én nem vesztem el, akkor senki sem fog 🙂 Az aszfaltutat választottam észak felé, Libád irányában. Díszbiciklis létemre, felfele a dombon csak tolni tudom a biciklit, és a lassúságomon még az is segít, hogy minden pár méteren megállok kétes minőségű telefonos fényképeket csinálni, naívan azt gondolva, el tudom kapni a gyönyörű pillanatot...
Az aszfaltút Sárkányba vezet, és amikor azt láttam, hogy a libádi letérő bizony egy földes út lesz, egy pillanatra haboztam, ne menjek-e inkább Sárkányba, de végül úgy láttam a földes út a nehéz gépektől viszonylag jól döngölt, ezért könnyű volt rajta hajtani. Mármint ha nem felfele vezetett az út, akkor ugye tóltam. (Illetve egy szakaszon lefele is, mert olyan meredek volt az út!) Azt talán mondanom sem kell, hogy a gyönyörű táj, az erdők, földek, végtelen szőlők, minden egyes lépést és tekerést megérnek! Innen, a domb tetejéről, a szép erdőcske végén megnyílt a táj, egy újabb róna látványa tárult elő, és innen már a Libád házainak teteje is látszott.
Na a Libád is 10 pontos falu nálam, nagyon tetszik, csendes és rendezett, kanyargós egy falucska. Libádon engedtem a biciklit, hadd száguldjon velem a főúton dombról lefele, észak felé, és közben nevettem magamon, mert tudtam, hogy ezért a fantasztikus szabad érzésért a vissza, felfele vezető úton kell majd megbűnhődnöm.
Elértem a kereszteződést, ahonnan, ha több időm (és erőm 🙂 ) lett volna, talán folytattam volna balra Sárkány vagy jobbra Kéménd irányába, onnan még a világvégére, dehát még várt rám a hegyen egy csomó munka, és még hosszú út volt előttem, így visszafordultam Libád és Béla fele, ahonnan az EuroVelo6-oson visszahajtottam a BarBarba.
Comments